Bár sztárok reklámozzák a multicégek jótékonysági kampányát, a Global Fund alapítvány számlájára befolyt összeg egyelõre csak töredéke a reklámokra költött pénznek.

Egy éve indították el a Red nevû, nagyszabású reklámkampányt világszerte. A kampány lényege, hogy bizonyos világcégek (például a Gap, az Apple vagy a Motorola) egyes termékeikbõl piros színût is gyártanak, és aki ezekbõl vásárol (persze drágábban, mint a nem pirosból), az adakozik az AIDS, tbc és a malária ellen küzdõ alapítványnak.

A fényképeket, dokumentumokat és emléktárgyakat a U2 és a Principle Management tagjai személyes gyûjteményükbõl kölcsönözték. A könyv mûvészeti vezetõje Steve Averill volt, aki az 1977-es legelsõ U2-poszter óta felel a zenekar grafikai megjelenéséért. Tervezõje Gary Kelly, aki a Four5One Creativnél dolgozik.


Csak akkor lesz az emberbõl rocksztár, ha nincs ki a négy kereke, ebben egészen biztos vagyok. Ha épeszû, kiegyensúlyozott személyiség vagy, akkor jól érzed magad akkor is, ha nem sikoltja esténként hetvenezer ember az arcodba, mennyire szeret.

• 1980 ? Boy #52 UK, #63 US (Platina) Eladások: 3 millió
• 1981 ? October #11 UK, #104 US (Platina) Eladások: 3 millió
• 1983 ? War #1 UK, #12 US (4x Platina) Eladások: 8 millió
• 1983 ? Under a Blood Red Sky #2 UK, #28 US Eladások: 8 millió
• 1984 ? The Unforgettable Fire #1 UK, #12 US (3x Platina) Eladások: 8 millió
• 1985 ? Wide Awake in America #1 UK, #37 US Eladások: 2 millió
• 1987 ? The Joshua Tree #1 UK, #1 US (10x Platina) Eladások: 25 millió
• 1988 ? Rattle and Hum #1 UK, #1 US (5x Platina) Eladások: 14 millió
• 1991 ? Achtung Baby #1 UK, #1 US (8x Platina) Eladások: 17 millió
• 1993 ? Zooropa #1 UK, #1 US (3x Platina) Eladások: 8 millió
• 1995 ? Original Soundtracks No.

Az egyes tagok U2-n kívüli tevékenységének ismertebb eredményei:

• Az ír Clannad együttes Bonóval közösen vette fel az In a Lifetime címû dalt.
• Bono és The Edge írta az Aranyszem (Goldeneye) címû James Bond-film betétdalát, amit Tina Turner adott elõ.
• Szintén õk ketten írták Roy Orbison-nak a Mystery Girl címû albumán megjelent "She's a Mystery to Me"-t.
• Adam Clayton és Larry Mullen a Mission: Impossible címû film zenei témájának remixét készítették el.

A U2 hosszabb távú együttmûködésre lépett az Apple-lel, melynek részeként megjelent az iPod zenelejátszó U2-s változata: fekete elõlap piros gombokkal, azaz az új album borítójának színeivel, a hátlapon pedig a tagok aláírásaival. Kiadták továbbá az együttes összes felvételét (The Complete U2), amelynek árából 50 dollárt is elengedtek, ha valaki a U2-iPoddal együtt vásárolta meg.

A második amerikai kislemez, az All Because of You klippjét Manhattan utcáin forgatták, egy teherautó platóján, november 22-én (vagyis egy nappal az album USA-beli megjelenése elõtt).

A következõ album, a How to Dismantle an Atomic Bomb anyagát ellopták az együttestõl 2004 júliusában a franciaországi Nizzában. [1]

Bono hamarosan bejelentette, hogy ? a fájlcserélõ hálózatok mellett legális lehetõséget is nyújtandó ? az albumot meg lehet vásárolni a iTunes internetes áruházában, ill. a tervezettnél korábban, még a nyáron megjelenik az üzletekben is. Az elõrehozott kiadás azonban végül is nem valósult meg: az elsõ kislemezre kimásolt dalt (Vertigo) csak szeptember 24-én kezdték adni a rádiók.

A U2 1999 elején vonult ismét stúdióba, a készülõ lemez producerei újra Brian Eno és Daniel Lanois lettek. A túlságosan is extravagáns Popmart-turné után ? mint az sok kritikusnak és más zenei szakembernek is feltûnt ? az együttes a Joshua Tree hangvételéhez, stílusához szeretett volna visszatérni, s a Poptól idegenkedõ régi rajongóikat visszahódítani.

Az új lemez felvételei közben készítették el Wim Wenders Millió Dolláros Hotel címû filmjének zenéjét (a film forgatókönyvének alapjául Bono története szolgált).

1996 elején kezdtek dolgozni következõ lemezükön, a Popon, mely a következõ év márciusában jelent meg, és 28 országban azonnal a slágerlista élére került. Vegyes fogadtatásban részesül, részben meglehetõsen agresszív reklámkampánya miatt. Turnéja, a Popmart 1997 áprilisában kezdõdött, és tematikájában a Zoo TV-t követte; látványosságai közül kiemelkedett a 30 méteres aranysárga boltív, a 45 méternyi hosszúságú képernyõfalak és a 10 méteres, tükrök borította gömb.

A turné szünetében a U2 ismét stúdióba vonult, hogy felvegyen egy EP-t az Achtung Baby-hez, a lemez azonban nagylemezzé növekedett, és Zooropa címmel jelent meg 1993 júliusában. A Zooropa még inkább eltér a U2 addigi stílusától, mint elõzõ albumuk, különösen a sok ? helyenként a technóra emlékeztetõ ? elektronikus zenei effekt miatt.

Ismét egy jó évnyi szünet következett (csak a Batman Forever és a Mission: Impossible filmek zenéje készült ekkor), majd 1995-ben hallattak ismét magukról, amikor Brian Enóval közösen (a formációt Passengers-nek nevezték el) kiadtak egy kísérleti hangvételû albumot Original Soundtracks No.

Némi szünet után a tagok Berlinben kezdtek el dolgozni következõ stúdióalbumukon ? ismét Brian Enoval és Daniel Lanois-val. A munka nem ment túl jól, a felvett anyagok nagyon eltértek az eddigi U2-hangzástól, de végül is megjelentek, Achtung Baby címen, 1991 novemberében. Az új lemezt mind a közönség, mind a kritikusok lelkesen fogadták. (Születésének nehézségeit és kísérleti jellegét jól mutatja, hogy késõbb a sessionök anyagából két lemezt is kiadtak: Studio Sessions '91 és Unreleased Album.

Az album 1987-ben jelent meg, az Egyesült Királyságban rögtön az elsõ helyen kezdett a slágerlistán, és az USA-ban is hamar az élre állt, itt a két kislemez, a With or Without You és az I Still Haven't Found What I'm Looking For is elsõ helyezést ért el. A U2 volt a negyedik rockegyüttes, amely a Time magazin címlapjára került (az elõzõ három: a Beatles, a Band, és a Who).

A The Joshua Tree-turné az egész világon teltházak elõtt zajlott; a koncerteken rögzített hang- és filmfelvételekbõl adták ki a Rattle and Hum címû albumot (1988) és dokumentumfilmet (1989).

Az etiópiai éhezõk megsegítésére rendezett Live Aid koncertet 1985 júliusában több mint egymilliárdan látták világszerte. Bár nem a U2-t szánták az esemény egyik fõszereplõjének, Bad címû számuk tizenhárom perces verziója hatalmas sikert aratott. Bono lement a színpadról a közönség közé, és együtt táncolt az egyik nézõvel. 1986-ban az Amnesty Internationalt támogató Conspiracy of Hope elnevezésû amerikai turné egyik fõ fellépõje már a U2 volt; a hat koncert mindenhol teltház elõtt zajlott.

Negyedik ? új kifejezésmódokat keresõ ? stúdióalbumuk producerei Brian Eno és Daniel Lanois voltak (1984). A címét egy a hirosimai és nagaszaki atomtámadást túlélõk által készített festménysorozatról kapta (jeletése: "a feledhetetlen tûz"). Ezen szerepel a Martin Luther Kingnek emléket állító Pride (In the Name of Love) ? az elsõ számuk, amely az Egyesült Királyságban az elsõ ötbe, az USA-ban pedig az elsõ ötvenbe kerül a listákon.

A Rolling Stone magazin a U2-t "a nyolcvanas évek zenekarának" nevezi, mondván: egyre több rock and roll-rajongó számára õk számítanak a leginkább, sõt sokuknak egyedül csak õk számítanak.

1983-ban a Warral új irányt vett a U2 története. Ezen az albumon hallható a Sunday Bloody Sunday, amely az észak-írországi helyzettel foglalkozik, az 1972-es véres vasárnapról szólva. Az albumról kimásolt elsõ kislemez, a New Year's Day volt a zenekar elsõ nemzetközi sikert elért dala, az Egyesült Királyságban a slágerlista 10. helyét érte el, és az Egyesült Államokban is majdnem bekerült az elsõ ötvenbe. Az MTV sokat játszotta a klipjét, így a U2 egyre ismertebb lett az USA-ban is.

Az Island Records-szal 1980 márciusában írták alá elsõ lemezszerzõdésüket. Elsõ albumuk, a Boy az év októberében jelent meg, turnéja során már nemcsak otthon és az Egyesült Királyságban léptek fel.

A második, October címû album 1981-ben készült el. A dalok többsége spirituális hangvételû ? Bono, Edge és Larry sosem titkolták, hogy mélyen vallásos keresztények. A három zenész egy Shalom nevû vallásos közösséghez csatlakozott Dublinban; mindükben komoly kétségek merültek fel a keresztény hit és a rock and roll életstílus viszonyával kapcsolatban.

A dublini punk rock egyik meghatározó alakja Steve Averill (ismertebb nevén Steve Rapid a Radiators from Space együttesbõl) jegyezte meg, hogy a The Hype ("felhajtás") név nem elég jó. Hogy ki vetette fel a U2 nevet, nem tudni, de különlegessége miatt emellett döntöttek (ez az elnevezése egy kémrepülõgépnek és egy tengeralattjárónak is). (Néhányan úgy tartják, a név az együttes azon meggyõzõdését is kifejezi, hogy a közönség egyenértékû partner a koncerteken, s ugyanúgy részese a zenének, mint a zenekar tagjai ? a betû és a szám ugyanis kiolvasva úgy hangzik, mint a you too, azaz "te/ti is".

A U2 Dublinban alakult meg, 1976-ban. A 14 éves Larry Mullen gimnáziuma hirdetõtábláján zenészeket keresett egy új együtteshez. A jelentkezõkbõl egy öttagú banda állt össze, Feedback néven. Mullen dobolt, Adam Clayton basszusgitározott, Paul Hewson (Bono) énekelt, Dave Evans és testvére, Dik gitározott.

Tizennyolc hónapnyi felkészülés után az együttes nevet változtatott (The Hype). Már ezen a néven léptek fel egy tehetségkutató mûsorban Limerickben, 1978. március 17-én, amit meg is nyertek (500 fontot keresve).

A U2 egy világhírû ír rockzenekar, amelyet 1976-ban alapított Paul Hewson (mûvésznevén Bono Vox) énekes, David Evans (mûvésznevén Edge) gitáros, Adam Clayton basszusgitáros és Larry Mullen dobos Dublinban. Az 1980-as évektõl a világ egyik legnépszerû zenekarának számítanak, világszerte eddig hozzávetõlegesen 150 millió eladott albummal büszkélkedhetnek. Amerikában hat, Angliában kilenc listavezetõ lemezük jelent meg, és különbözõ kategóriákban eddig összesen 22 Grammy-díjat nyertek.